panel patent

"Bezár a skanzen, csókollak, ég veled
Feljön a nap és felkel a lakótelep
Letéptünk az égről
Minden csillagot
Mert szakmailag nagyon ott vagyok”

A dalszöveg szerzője Keresztesi József kortárs irodalomkritikus, az Újpárduc zenekar szövegíró frontembere, az idézet pedig az együttes Nyakadban talizmán című dalából (2006) származik. A részlet elég szemtelen és ironikus ahhoz, hogy egy banális és láthatatlan tárgy láthatóvá tételében a segítségemre legyen. Ez pedig nem más, mint a panel patent.

A paneles házépítés alapanyaga és technológiája teljesen új, addig ismeretlen megoldásokat eredményezett a lakókörnyezet fizikai és esztétikai megmunkálásában, alakításában, tárgyakkal való benépesítésében. A lakásokat és szobákat keretező falak keménysége és mozdíthatatlansága hatással volt (és van mind a mai napig) a lakóterek berendezési tárgyaira, az elrendezés és térhasználat kulturális mintáira. De ez a sajátos fizikai környezet olyan speckó tárgyak elterjedését is eredményezte – mint például a kádszappantartó és a panel patent – amelyek kifejezetten ennek az új és más fizikai környezetnek köszönhetik létüket. Nem más ez, mint a falak megkerülhetetlensége.
De mit kezdhet egy falakkal rendelkező múzeum építészettel, házformával, építési technológiával körvonalazható életstílus vizsgálata során? Első ránézésre könnyen utalhatjuk a témát egy skanzen kutatási területére. Ez több okból sem megvalósítható : a magyarországi skanzenek egyike sem foglalkozik városi kultúrával, ráadásul a lakótelepi életmód megmutatásának nyilvánvalóan nem lenne túl eredeti formája egy szabadtéri múzeumi telken felépített panelház-rekonstrukció. Nemcsak azért, mert a rekonstrukció mint kulturális fordítási eljárás módszertanilag egyre kevésbé állja meg a helyét egy korszerű múzeumi intézmény számára (Bezár a skanzen, csókollak, ég veled), hanem azért is, mert az épített környezetet nemcsak eredeti nagyságban, vagy méretarányosan kicsinyített formában (makett) mutatható be. Feljön a nap és felkel a lakótelep

Ebben a történetben az egyik kedvencem: a panel patent, melyet a kemény falak domesztikálására fejlesztett ki a Műfémszer Gt. a hetvenes években, panelben lakó emberek számára. A csomagban kétféle (akasztós és pattintós) változat található, a ragasztáshoz szükséges kis tubus ragasztóval – szinte olyan, mint egy virtigli Barbie készlet. A csomag hátoldalán olvasható használati tanácsokból kiderül, hogy a gyártók a hétköznapi tapasztalatokra alapozták a termék ötletét: „A patent felhasználható faliszőnyeg, drapéria, függöny, subaszőnyeg és egyéb textíliák rögzítésére tapétázott falra, betonra, téglára, meszelt falra, csempére, fára stb.” A kis tárgy tehát arra szolgált, hogy a kemény, szöggel meg nem szelídíthető falfelületekre is felkerülhessenek lakásdekorációs elemek. A gyártmány használata összekapcsolódott a hetvenes-nyolcvanas években nagyon népszerű kézimunka lázzal: a subázással és makramézással. Ez a divat nagy hatással volt (sok helyen még ma is látható) a lakótelepi lakások berendezésére, dekorálására is, a panel patent pedig lehetővé tette az alkotások egyszerű illesztését. A patent ajándékozója viszont arról is beszámolt, hogy a csomagban található ragasztó sajnos nem bizonyult elég jó minőségűnek, így a falvédők műanyag akasztóit állandóan újra kellett ragasztani. Ehhez pedig sok-sok csomag panel patentre volt szükség. Letéptünk az égről / Minden csillagot

A kemény falakkal folytatott szüntelen küzdelemben tehát hol a falak, hol pedig a lakók maradtak alul. A megoldások keresése széles körben elterjedt „népi játék” volt, a leleményes megoldásokról szóló történetek pedig folklorisztikus történetláncokká alakultak. Jó példa erre Szomjas György 1985-ben készült Falfúró című filmszatírája. A filmben Bán János alakítja „Géza a falfúró” alakját, aki a munkahelyi és családi kötöttségeket lerázva saját vállalkozásba kezd, és lakótelepi lakásokban vállal panelfúrást. A film azért is érdekes, mert a panellakások tárgyi világát és a „maszek” szféra lehetőségeit és buktatóit egyaránt zászlajára tűzi, kritikus, ironikus formában. A film egyértelműen az álmok, a vágyak és a valóság közötti szakadék megfogalmazására tesz kísérletet.

Ahogy a panel patent is. Mert szakmailag nagyon ott vagyok

(A fotót Sarnyai Krisztina készítette.)