2008. május 20.

bio bringa

A tárgyak életrajza a mesemondás kimeríthetetlen forrása. Akkor jössz rá, amikor van egy vonal, amit vagy te, vagy a tárgy nem ugrik át, így marad a gondolati kapcsolat. Mit értek "vonal" alatt: elvesztés, elporladás, töréskár, feloldódás és mondjuk aljaslopás. Most ez utóbbit teszem tárgyesetbe: az aljaslopást.

Fehér KTM bringám alig használtam egy évig, egy hete ellopták. Fárasztó nosztalgia helyett egy kép az ideális állapotról: ... olyan, mint egy urbán álom: napsütés és város, multikulti, high tech, szárnyaló magasépítészet! Persze, mindez a háttérben. Itt elöl: diszkrét fehér vastaxi poros fülü lovasával simul az urbán álomba.

Most elloptában két lehetőséget látok: vagy megbuherálták és darabjaira szakadt, vagy vidáman gurul az örök autómentes bringautakon. Mondjuk, legyen ez utóbbi. Ebbe még a demszkygábor is a holland átkot látná! Ha elég magasra húzom az ülést, nem ér le a lábam, így el sem kell rugaszkodni a földtől, hogy tíz centivel fölötte legyek. Semmi realitás, az a lényeg. Hivatom a demszkyt, jön is az az "ezerarcú fregoli", aztán mondom neki, hogy kitaláltam a jó várost. Mondjuk így zajlana a beszélgetés:

POROSFÜLÜ: Üdv Lordom!

FREGOLI: Hölgyeim és Uraim, ez itt a fővárosi kabaré...

POROSFÜLÜ: Jó, akkor legyen egy mutatvány. Kitaláltam a jó várost.

FREGOLI: A belépő -- aligha -- több lehet, mint a közalkalmazotti átlagkereset...

POROSFÜLÜ: Lordom, ötlettel, mutatvánnyal jöttem...

FREGOLI: ... csak tessék, tessék!

POROSFÜLÜ: Akció és nagy attttrakció! Azok a kreatív elméjű nagyvárosi utasok, akik a hónap közepén vásárolják meg a 30 napos bérletet, a fővárosi polgármesteri hivatal és a békávé közös ajándékával, egy városi kerékpárral térhetnek haza. És amikor látá az úr, hogy ez jó, hát építé a bicikliutakat -- ment a hivatalba, ment serényen.

FREGOLI: "Csak tessék, tessék -- tovább haladni, itt sem jobb, mint máshol! Ismerik azt a viccet, hogy..."

POROSFÜLÜ: Igen, ismerjük.

majd éjszaka jönnek a droidok flex-szel
felkel a nap, a konyhában kekszel
a szembenső ablakban egy combinó szexel
levágták az ajtóból a bringám flex-szel

2008. május 19.

líra, líra


Fischer Gitta
A bódé alanyi éneke (Havasi Attila után szabadon)

Nyírpalotám, széles utcám, szün,
ott pattog a kukuruccám, szün,
Eta néni sebváltóval és a ki-be kapcsolóval, szün.

Téli fagylalt, Melba kocka, szün,
kevert, fröccs és feles vodka, rum,
Bambi, szotyi, kuki, limó, én vagyok az aluklimó, szün.

Kicsik, nagyon idegyűlnek, szün,
álldigálnak, héderelnek, szün,
megállítom az időt, a szavatosság’ időt, szün.

Lebontottak, széjjel kaptak, szün
Néprajziba szállítottak, szün,
lefotóztak, lejegyeztek, darabokban dunsztba tettek, szün.

Kioszk, trafik, lustpavillon, szün,
tudományos perspektívom, szün,
vizsgálnak és publikálnak, megmaradok a világnak én.
Fotó: Sarnyai Krisztina (a képen az Újpalotai lakótelepen egy üzemeltetett elárusító bodé pattogatott kukorica készítő gépének műszerfala látható)