2009. március 9.

zöld-sárga, zöld-sárga

(Areknek köszönettel)

Hétfőn zárva (nehogy tévedésből odamenjek), kedden háromkor el kell mondanom (előtte kinyomtatni), szerdán reggel meg kell vennem (előtte ATM), csütörtökön este játsszák (jegyet szerezni), pénteken délután végre lesz rá időm (levágatom, befestem), szombaton meghívom vacsorára (vásárlás). Vasárnapra nem írok fel semmit (kialszom magam). Valahogy így használok egy heti bontású naptárt. A műfaj végtelen lehetőséget kínál. Mindenki választhat a megbeszélések, határidők, kiállításmegnyitók, színházi előadások, randevúk és utazások számához megfelelő méretűt, a szeme vagy a haja színéhez illőt, beosztásához külcsínben passzolót, a napi túlélőkészlet mellé a táskába beszuszakolható formátumot. Majd tovább kalandozhat a színek és témák birodalmába: kölyökállatok és naplemente, felhőkarcolók és egzotikus fűszerpiacok, műkincsek, festmények, graffiti, szép autók. ÉS: kerékpár.
Fotó: Sarnyai Krisztina



Grafika: Gerhes Gábor

Mi kell ahhoz, hogy két intézmény üdítően hasonló témát válasszon jövő évi naptárához? Először is: jövő év. A Holland Külügyminisztérium és a budapesti Néprajzi Múzeum 2008-ban egymástól függetlenül feltételezte: lesz jövő év. Ez már önmagában sem kevés. Aztán a két intézmény azt is feltételezte, hogy az embereknek lesznek tervei és feladatai, ezeket felírják, ráadásul kézzel. Ehhez pedig kell egy naptár. 2009-ben legyen ez: bringanaptár! Hiszen mi más lehetne? Heti bontás, a páros oldalakon fotók, egykor és ma, bringakultúra, élmények, tárgyak és helyek – ismerős és ismeretlen szereplőkkel. Hiszen mindez olyan evidens és hétköznapi. Vagy mégsem?

Kerékpárral lehet például közlekedni. Olyan országokban, ahol van közlekedés, gördülékenyebben, ahol nincs, az egyéni lelemény felszínre törésével (gondolom, ezért ilyen töredezett a felszín). De bringával lehet szállítani is: piaci bevásárlást, óvódást vagy iskolást, házi kedvencet, szaxofont, napi postát vagy túrafelszerelést. A bringázáshoz lehet választani stílust: áramvonalas testhelyzetet, testhezálló sportruházatot, bukósisakot és suhanást, vagy szálfa egyenes tartást, csilivili öltözetet, széles mosolyt és komótos lassúságot. Mindez történhet flaszteren, mezőn, edzőpályán, műteremben vagy színházban. Ha elromlik, megszereljük, ha ellopják, megsiratjuk. Mindig. Évről évre, hétről hétre, napról napra, percről percre. 2009-ben, naptárban, Magyarországon és Holllandiában.

Fotó: Sarnyai Krisztina

A holland és a magyar bringanaptár bizsergetően közel csúszott egymáshoz. A témaválasztás és a műfaj. A hétköznapok nem – a jelenben semmiképp. A Holland Külügyminisztérium kiadványa – műbőrkötés, lakkozás, színes műnyomó, fűzött kötés, csinos kis huzat és ajándék papír díszdoboz – elrendezi és elegánsan közvetíti az ország „hivatalos” álláspontját a kerékpározás társadalmi, gazdasági és kulturális megítéléséről. A Néprajzi Múzeum bringanaptárja – spirálozás, újrahasznosított ofszet papír, környezettudatos világnapok, zsebnaptár méret, gumis záródás – pedig próbálja láthatóvá tenni az undergroundból a töredezett felszínre törő kerékpározás lehetséges és vágyott útvonalait. Persze nem egyedül, nem hősként, hanem a kritikus tömeg részeként. Optimista intézmény látszatát keltjük. A mi bringánk még zöld, éretlen. De ahogy telik az idő, alakul, érik, sárgul.

Nincsenek megjegyzések: