lakótelepi operett 2: az öntöttvas ülőkád

Egyetemista koromban egy ötvenes években épült lakótelepi téglalakásban laktam albérlőként (Pécs – Uránváros). Hogy beférjen a mosógép a fürdőszobába, a tulajdonos kiszedette az eredeti öntöttvas ülőkádat, és zuhanytálcát építtetett a helyére. Jött a kőműves, a vízvezetékszerelő, és hozták a segédeiket is, hogy meg tudják emelni a nem túlságosan nagy, de meglehetősen nehéz ülőkádat (amit azért kicsit sajnáltam, mert nagyon gyorsan tele lehetett engedni fürdővízzel, és ha az alsó részére ültem, roppant viccesen nyakig ért a víz). A szorgos munkáskezek félóra alatt kibontották a kádat, háromra megemelték, tettek vele két lépést, majd döbbenten megálltak: ugyanis bárhogy forgatták a kis kádat, nem fért ki az ajtón. Összetörni vagy szétvágni nem lehetett, így nem maradt más megoldás, ki kellett bontani a fürdőszoba ajtónyílásából mindkét oldalon a kádperemek számára egy-egy darabot. A végeredmény pedig pont olyan lett, mint amikor a Tom és Jerryben a házőrző eb elől menekülő macska megállás nélkül süvít át a házfalon, macskaalakú lukat hagyva maga után. (Egy helyzet, aminek csak én láttam a vicces oldalát.) A munkások pedig csak bontottak, cipeltek és morgolódtak, hogy ki látott már ilyet, hogy előbb beviszik a kádat, majd csak ezután falazzák fel az ajtónyílást. Aztán levitték gyalog a másodikról a dögnehéz öntöttvas csodát. És miután az egész utca így épült, gondolom, nem utoljára csinálták végig ezt a tortúrát.

stencil: Baranyovics Borisz

Az átalakítások, a felújítások a lakótelepi lakások láthatatlan vagy mára homályba merült részeit is felfedhetik: a tervezés és a kivitelezés sajátos megoldásait és a mindennapok átrendeződését (hiszen az ötvenes években hogy is gondolkodhattak volna a tervezők a háztartásokban mára általánossá váló elektromos mosógéppel). Mást jelentett a helytakarékosság és a funkcionalitás (ülőkád kontra zuhanytálca), és mi lakók is mást látunk szépnek, divatosnak, modernek és menőnek. Nem rosszabb vagy jobb az egyik a másiknál, csak változó és más. Az öntöttvas ülőkád így nemcsak a fürdőszoba bejáratát bontotta meg, hanem egy sztereotípiát is a hétköznapok változatlanságáról. És az öntöttvas ülőkád csak egy a változtatható összetevőkből. Ott van még a szőnyegpadló, a linóleum, a tapéta, az alumínium kádelőlap, a szemétledobó, a távfűtés, a beépítettszekrény és a babakocsitároló. Aztán a kemény és mozdíthatatlan falak, a szabványméret, a szögletes formák, a szürke felületek és az egyforma házak ismétlődése. De ott vannak a parkok, a játszóterek, az utcák, a ruhaszárítás és a családi vacsorák, a kamra és a felsőszomszéd. A furfangos megoldások, a megértés és a változtatás. A lakótelepi élet hétköznapi színtere, szereplői, történetei és tapasztalatai.

(A szöveg szintén a naggggyon izgalmas várossal foglalkozó 2010-es kalendáriumhoz készült, annak egy rövid részlete.)

kapcsolódó szövegek:
lakótelepi operett
urán city