2009. október 26.

a harmonikás

Az október 23-i forradalmi délelőttön a nyitott ablakon keresztül harmonika hangja szűrődött be. Első pillanatban nehéz volt eldönteni, honnan jön, mégis ösztönösen kimondtam: ez élő zene, az utcáról jön – bármilyen abszurdan is hangzott. Lógtam derékig az ablakban, hallgatóztam, próbáltam felismerni az élő zene semmivel össze nem téveszthető hullámzásait, nekilendüléseit és elakadásait. De nagyon könnyű és biztos kezű volt ez a harmonikás.
És igen, jött az utcán. Furcsa kedélyes ember, kockás nadrágban, fényesre pucolt fekete bőrcipőben, kék dzsekiben és sültős micisapkában. Volt benne valami franciás, de magyar kiadásban. Lófrált az úton, nézegetett fel az ablakokra, de nem állt meg, csak andalgott tovább. Amikor észrevett, intett, hogy menjek le, de nem mentem táncba. Talán már bánom.
A derű a legjobb szó arra, amit éreztem.

Megkerülte a házat, majd leballagott az úton, a furcsa üressége ellenére egyszeriben derűssé változott. Csak ballagott, egyetlen jármű elől sem kellett kitérnie, a zene se döccent, csak hullámzott tovább.

2009. október 22.

öntözi!

Kedves Olvasók!

Fel ne adjátok, hamarosan lesznek itt is csodás bejegyzések, csak most nagy a sürgés az EtnoMobil házatáján. Addig látogassatok át oda, olvasnivaló, remek írás van ott is dögivel. Aztán a felelős kertész nemsoká' a városi flasztert öntözi! Istenuccse.

2009. október 18.

szombati flört

Flirt motorvonat. Kép forrása: infovilág

„… pontosan tudtam, hogy azért akarok a Déliből indulni, (a félórával hosszabb utazás ellenére), mert a csuklós és áramvonalas francia vonaton akarok utazni, és kész. (Németországban a Regional Bahn közlekedtet hasonló szerelvényeket, és azok még emeletesek is, egy fél évig használtam napi rendszerességgel, és imádtam. Még ma is el tudom dúdolni a megállók előtti szignált. Mindig úgy képzeltem, hogy bőrnadrágos mackók táncolnak rá.)”

folytatás az EtnoMobil blogon >>>

2009. október 10.

Kis karcolással

Ma bringával mentem. Amióta elindult a kampány, most először. Amúgy furcsa: azt hittem, tele lesz a blog bringás történettel, majd alig bírom kordában tartani a kerékpáros kommandót, de tévedtem. Úgyhogy akkor itt az első.


A bringát a második emeleten, az erkélyen tartom, úgyhogy az indulás bringaemeléssel kezdődik: gyalog le a másodikról. (A liftbe nem tudom betuszkolni, kicsi a hely, és túl erős (túlerős) az ajtó visszacsapó karja. Egyszer azért bepróbálkoztam, le is nyúztam a bőrt a sípcsontomról.) Néhány pumpálás a kerekekbe, bringalámpák táskába, fényvisszaverő csík nadrágszárra, napszemüveg és start.

>>> folytatás

2009. október 7.

Vabababa


A VABABABA egy Nagykanizsán működő Művészeti Iskola és Gyerekszínház, ahol gyerekek és alkotók együtt dolgoznak, tárgyban, képben, zenében, szóban, testben és lélekben. És most elindítottak egy blogot is, meglepő fordulattal vabababa blog címen.
Csak tessék, csak tessék!
(Lesz itt erről még bőven szó!)

2009. október 6.

kritikus szomszédok


Láthatóan elegük van!
Budapest, Böszörményi út (12. kerület)

2009. október 1.

máshol blogol

A városi máz rejtőzködő társszerzője, Fischer Gitta, ma az etnomobil blogon posztolt, Amikor a sóher kerékpáros tömegközelekedik címmel.

„Ma reggel annyira álmosan ébredtem (ami egyébként nem szokatlan, csak ma reggel különösen súlyos volt), hogy nem mertem bringára szállni. Reggelente végig hegyről lefelé kell száguldanom, amit egyébként nagyon élvezek, de sokkal több figyelmet igényel, mint a kevésbé élvezetes hazafelé kaptatás. Az út elképesztő, tele kátyúval, aknafedővel, meghatározhatatlan hupplival, ráadásul odafelé menetben szembe süt a nap. A Tabán alatt van egy bringautas parkos rész, az kiváló, csak hamar le kell kanyarodnom róla. Így aztán ma reggel hátrahagyva a down hill minden örömét, és tömegközlekedésre váltottam.”

folytatás >>>