2009. május 28.

újra-arc

Az EP választás kimeríthetetlen humorforrást és munkafelületet jelent az utcai gerilláknak. Kiváló terep, én azt sem bánnám, ha még intenzívebb és bátrabb lenne a megdolgozás – de természetesen nem a céltalan és dühös belefirkálásokra, morgásokra és szemkivájásra vágyom. Viszont kacsintós kommentre annál inkább.
Az MDF telefonfülke méretű plakátfelületét – valóban nehéz lehetett ellenállni – Újlipótban igazította helyre egy zöld kannás utcai harcos. Boros Lajos fotogén arcán új vonalak rajzolódnak ki. Csalafinta alkotás: látszik is, meg nem is. De amikor már igen, akkor jön a kérdés: ki van a másik képen?

Szerintem Csupati őrmester, Szamos Rudolf hetvenes években több kiadást megélt Kántor nyomoz című regényéből. Pontosabban: a regény filmváltozatából. A képen szerintem Madaras József látható. Ezt elsőre így gondoltam, de csak lassan raktam össze, hogy mi köze Csupati őrmesternek ehhez a környékhez (13. kerület). De kikockáztam.
Kántor helyi hős – elegánsan: local hero. A kajla fülű németjuhász eb ugyanis a Belügyminisztérium angyalföldi járőrkutya-telepén látta meg a napvilágot – a regény szerint a hetvenes években. Kiskutyából okos és naaaaagy kutyává növekedését Kovács őrmester és Lux kutya egyengették, aztán amikor már majdnem kész volt, akkor megjelent az életében a lelkes, kicsit izzadságszagú gazdi, a Csupati őrmester. A regényben és a filmben is elválaszthatatlan párossá csiszolódtak – mint Stefan Derrick és Harry Klein. Szegény Kántor még egy velőtrázó becenevet is kapott: Csupati, amikor nagyon szerette, akkor nemcsak megdögönyözte, hanem azt affektálta neki: tyutyukám.

Bevallom, a Csupatit alakító Madarast nem különösebben kedveltem, de az EP plakáton látható élénk szemű zöld arcról rögtön ő jutott eszembe. Egy részletet különösen megkedveltem a képen: azt, ahol Bokros Lajos orra Csupati őrmester arcának nevető halmocskájává változik (de egyszerre csak az egyiket lehet látni: vagy orr, vagy halmocska, mint a pszichológia teszten). Madaras József arcából pontosan erre a halmocskára emlékszem leginkább. És a szemére. Ettől a két részlettől viszont sokkal inkább betyárnak, mint pandúrnak gondolnám. Így együtt meg különösen jók a rétegek. Ilyen az, amikor a helyi folklór virágba borul fényes nappal a belvárosi forgatagban. Tyutyukám.

2009. május 26.

karcos harcos

Lakóhely: Nagykanizsa
(katt a képre, nagyobb)

2009. május 18.

szomorú vasárnap

A szabadidő, az élménykultúra a modern társadalmak vívmánya, akárcsak a beton. Horváth Csaba Árpád szobrászművész ezt a két „alapanyagot” választotta GlooMY Sunday (Szomorú vasárnap) című alkotásához (2008).


fotók: Horváth Csaba Árpád

Az installáció három egyszerűnek tetsző hétköznapi tárgyból áll: egy bélelt, steppelt mellényből, egy flip-flop papucsból és egy övtáskából. De csak első látásra egyszerűek és hétköznapiak, ugyanis az eredeti tárgyak pontos leképezései betonból. És innentől kezdve minden más, mint aminek látszik.

A sportruha-kollekció egy fiktív márkához kötődik (Gloomy Sunday), ami egyfelől a piaci és reklámmechanizmusok működését türközi, másfelől azok ironikus kritikáját is adja: hiszen a ruhák nem hétköznapi viselésre készültek (bár ki lehet próbálni, hogy milyen érzés betonmellényben sétálni). Közben mégis folyamatos az átjárás a mű fiktív világa és az eredeti ruhadarabok hétköznapi valósága között: a mellény bélelt, a papucs a szilikonpántnak köszönhetően viselhető, az övtáska pedig derékra csatolható – ahogy ezt a mindennapjainkban is megszoktuk.
Life is too easy – szól a márka jelmondata. Ha így van, akkor hát legyen itt nehezéknek a kortárs kultúra néhány fontos populáris ikonja: egy övtáska, amibe a nyaralásra összespórolt pénzünket tarthatjuk, egy papucs, amiben a homokos tengerparton vagy a szomszéd bányató mellett csoszoghatunk, és persze a közkedvelt mellény, a sisimelegítő jó barátja és társa, ami télen és nyáron is praktikus viselet – üzeni kikacsintva az alkotó. A tárgyakban a jelenkor mesterségesen képei, élményei és életérzései sűrűsödnek – súlyos, megkövült formában. Az installáció mégsem szomorú, pedig a brand egyértelmű utalás Seress Rezső harmincas években megmagyarázhatatlan világsikert befutott édesbús Szomorú vasárnap című slágerére, a hozzákapcsolódó vélt vagy valós történetekkel: öngyilkosságról, hídról folyóba ugrásról, az ellenségek likvidálásáról (amelynek a legfontosabb kelléke a folklorisztikus betoncsizma). Fogyasztói kultúra, szabadidő, spórolás, nyaralás, márkatudatosság és mindezek kritikus megfogalmazása ér össze az installációban – fekete humorral, iróniával, kultúrtörténeti adalékokkal fűszerezve.
Horváth Csaba Árpád egy korábbi munkája május 31-ig látható a fika (Fiatal Kortárs Állásfoglalások) tárlatán Pécsen a Zsolnay Gyárban.

Az írás a Tudatos Vásárló nyomtatásban megjelenő folyóiratához készült. A következő nyári lapszám témája a takarékoskodás és a pénz. (Az előző szám tartalmából: Utazás)

UPTUDATE: Megjelent a Pénzügyek tematikus szám. A szöveg a Szétnéző rovatban olvasható.

kapcsolódó írások:
tudatos REgerenda
urán city

2009. május 13.

tudatos REgerenda

A hajlított szerkezetű bútor a 19. századi modern formatervezés egyik új iránya. Legismertebb példája a thonet, de olyan a neves építészek, mint Otto Wagner, Le Corbusier, Kozma Lajos és Kaesz Gyula is kísérleteztek hajlított faszerkezetű bútorok tervezésével. A 20. században a lakáskultúrába is betörtek az új anyagok, mint a fém és a műanyag. Breuer Marcell tervezői munkájának köszönhetően világszerte hódító útra indult a hajlított fémszerkezetű, csővázas bútor. A 21. századra a formai és anyagváltozatokat újabb koncepciók egészítették ki, mint például a hulladékká váló tömegtermékek nyersanyagként való újrahasznosítása. Ebbe a történetbe illeszkedik a Recycling Mission Hungary (RMH) alkotói által készített REgerenda névre keresztelt asztal is.



fotók: Shukri Dániel (RMH)

Az RMH 2007 óta munkálkodik környezettudatos hétköznapi tárgykultúra kialakításán. Tárgyaikhoz az egyre népszerűbbé váló kerékpáros kultúra folyamatosan termelődő hulladékait, fölöslegessé váló alkatrészeit használják, gazdaságos és takarékos üzemmódban: minimális hozzáadott anyag felhasználásával. Viszont annál több kreativitással, ötlettel és munkával. Az egyedi, kézzel és szerszámokkal megmunkált alapanyagokból háztartási eszközök, lakásdíszek, öltözetkiegészítők és bútorok készülnek.
A REgerenda bontott ház gerendáiból és acél kerékpárfelniből illesztett modern, mégis klasszikusan formált szobai és kerti asztal. Egy kis fűrészelés, csiszolás, csavarozás, forrasztás, és az egykor háztetőket és falakat tartó gerenda, illetve az utcai közlekedést élvezetessé és környezetbarátságossá tevő kerékpár máris újra tárgy: nappaliban, balkonon, kertben vagy teraszon. Az asztal őriz valamit a thonet íveltségéből és kerek formáiból, a csőbútor fémes csillogásából, mégis visszatükrözi a kerékpáralkatrészek formailag változatos és furfangos világát. Elegáns, tartós és térnyerő bútor, a kerékpáros kultúra, a lakáskultúra és a környezettudatos gondolkodás metszéspontjában.
Az írás a Tudatos Vásárló nyomtatásban megjelenő folyóiratához készült. A következő nyári lapszám témája a takarékoskodás és a pénz. (Az előző szám tartalmából: Utazás)

UPTUDATE: Megjelent a Pénzügyek tematikus szám. A szöveg az Otthon és család rovatban olvasható.

kapcsolódó írások:
(újra)hasznos pihenő a múzeumban
wunderkammer
ReReRe
recycling színház - a chanel kosztüm amnéziája

2009. május 9.

„hogyha belelátok a fejedbe, az a baj / de ha nem látok bele a fejedbe, az a baj”

A Bëlga Jön a Gólem! című 2004-es albumán hallható egy szám, amelynek nemcsak a címe, hanem szinte minden sorvégződése így szól: „az a baj”. A számban a világon mindennel baj van: a párkapcsolattal, az életkorral, a háztartással, a függőséggel, a barátokkal, az országgal, a politikusokkal, de még az állatokkal is. Minden rossz, és mindennek az ellentéte is rossz. Abszurd és ironikus helyzet, mégis valóságos és mindennapos: hallható az utcán, a tömegközlekedési eszközökön, a boltban, a munkahelyen és nyilván otthon is.



Ugyanerre a helyzetre és megnyilvánulási formára reflektál Keserue Zsolt Panaszfal című videó installációja (2003) is: a vásznon egymásmellé illesztett kilenc beszélő száj látható, melyek egyszerre mondják a magukét, majd áttűnnek egymásba, átalakulnak valaki mássá, és minden onnan folytatódik, ahol az előző abbahagyta. A zajjá váló, szüntelenül áradó panaszhalmaznak nincs üteme és ritmusa, de kivehetőek belőle értelmes sorok: a kutyaszarról, és talán a kamaszok értelmetlen viselkedéséről? Az installáció szereplői anonimek, csak arcuk részlete, mozgó szájuk látható a képen. A folytonos mozgás sajátos dinamizmust visz a monoton panaszáradatba.

A mű létrehozásában Keserue Zsoltot személyes élményei és tapasztalatai inspirálták: a hétköznapi találkozások alkalmával a köszönést követő „az a baj” kezdetű beszámolók feltűnő sokasága. Az installáció nyersanyagát Dunaújvárosban élő emberekkel készített beszélgetések adják: problémákról, elégedetlenségekről szóló vélemények és vallomások. Miután a „folyamatosan beszélő sokfejű lény” panaszai nem, vagy csak nagyon szilánkosan érthetőek, a tartalmi sűrűsödési pontok helyett sokkal inkább a panaszkodás mint attitűd nyer jelentőséget – még akkor is, ha az installációban lehetőség van az egyes beszélgetések meghallgatására. Ezáltal a Panaszfal című munkában az archeológia, a fragmentumok illesztése elsősorban művészi értelmet nyer. A különféle vélemények egymásmellettisége ugyanis nem jelöl ki konkrét problémákat vagy konfliktusokat, és a panaszkodók személyét és élethelyzeteit sem ismerhetjük meg. A szimultán monológok egy általános hétköznapi tapasztalatot jelenítenek meg, a szétszedés, a vágás, az összerakás, a komponálás és a sűrítés művészi eszközeivel. Az egymásmellé rendelt szájak és az áttűnő vélemények hálójában az irónia fegyvertára is remekül érvényesül. És ehhez, paradox módon, lényegtelenné válik, hogy ki és mit mond. A hangsúly a gesztuson és az ismétlésen van: azon, amitől a panaszkodás mint emberi hozzáállás ilyen végtelenül fárasztó, nyomasztó, a figyelmet lohasztó, vagy épp ironikus lesz – pont mint a vásznon látható sokfejű, zajongó lény is. Amelynek nem látni bele a fejébe. Az a baj?

Keserue Zsolt 23 monológ című kiállítása május 12-én, kedden, délután 5 órakor nyílik a Paksi Képtárban. A szöveg a katalógusba írt tanulmány részlete.

kapcsolódó szöveg: miért éppen Alaszka?

2009. május 6.

pécsi tavasz fújva jó

most a graffiti és stencilellenes városvédők ne nézzenek ide: ez itt egy friss pécsi séta, ha nem kellett volna rohannom, még színesebb lehetne. uráncity megvan?

asszociációs hálón keresztül kapcsolódó szöveg: urán city