2012. július 23.

K mint kiállításkatalógus


A kiállításkatalógus szerkesztésének nincsenek írott szabályai, és ez így helyes. Viszont van olyan, amit ideális formának tekinthetünk. Meg olyan, amit szeretünk. Persze nyilván mindenki mást. Az ideális forma sem feszes és merev – lévén nemcsak egy van belőle. Amit szeretünk, azzal meg amúgyis elfogultak vagyunk. A kiállításkatalógus tehát rugalmas műfaj: lehetőségekkel és korlátokkal.  

Mi a K?

A katalógus a nyom: ami a kiállítás után marad. Van persze az élmény, a kiállítás látogatás, de ahogy ez az eseményeknél szokás, elmúlik. A katalógus a múlandóság ellen dolgozik. Betölti az űrt: a múlt (elmúlt élmény, bezárt kiállítás) és jelen között. Dokumentáció, archívum és emlék. Dokumentáció: rögzíti és felidézi a látottakat. Archívum: összegyűjti és egymás mellé illeszti az elemeket, további elágazásokat mutat. És emlék: segít felidézni részleteiben és élményében a kiállítást – vizuálisan, retorikai és poétikai szinten egyaránt, és akár továbbgondolásra is ösztönöz. A katalógusban viszont csak ritkán látható a kiállítás térben, a kiállítás tere. A szerkesztési elvek, az állítások, a kérdések és következtések viszont mindenképp (minden kép). Szóval így fest valahogy a számomra szerethető ideális forma: szerepeljen benne minden kiállított tárgy, minden adat és kapcsolódó szöveg, vagy akár még egy kicsit több is; szerkezetében kövesse a kiállítást, és ha nem a megnyitóra jelenik meg, akkor nem árt egy-két kiállítási fotó sem. Ha már. Ilyenkor a könyv egy mű, egy új médium a kiállítás jelentésstruktúrájában, és egy újabb hatékony eszköz a gondolatok komplex közvetítésére. Olyan síkban zajló történet, ami a kiállításhoz képest más látogatói (olvasói) attitűdöt kíván, de cserébe új narratív lehetőségekkel is kecsegtet. Na, valahogy így jó ez. Így K.

K mint DVD


Ugye meséltem már a Tárgyas ragozás kiállításról? (Most épp Nagyatádon látható.) És arról, hogy milyen az, amikor van egy ötlet, egy terv, kidolgozva, megpályázva, megnyerve – a reális megvalósítási összeg felével? De katalógus kell, benne a pályázatban. Most legyen leporelló? Ne már! És hova rakjam a hangot? A hét kiállítási témához tartozó hét szkeccset? Ami a kiállításban hanginstalláció, a katalógus mellékletében hangjáték, a kettő egyben: hangoskönyv. Eredeti ötletként: kiállításkatalógus CD melléklettel. Ennyit az ötletekről! Nincs más: új tervezés. Szuszakoljunk rá mindent a kis műanyag korongra! És legyen inkább DVD, akkor minden ráfér: az összes kiállított tárgy fotóval, részletfotóval, leírással, szövegekkel, hangjátékostól, múzeumpedagógiástól? Ha már. Legyen így! Készüljön el a „világ legolcsóbb” kiadványa – fogalmaztam meg az új szerkesztői ambíciót. Ehhez viszont sokkal több munkára volt szükség a részünkről. Először is kellett egy házi grafikus (Kemény Márton), aki a kiállításgrafikához igazodva kitalálja a rendszert, szépen összerázza az anyagot vizuálisan. Áttekinthető formára, könnyen leprogramozható struktúrában. És ez így is lett. Aztán kellett egy házi informatikus (Kovács-Szabó Mariann), aki szépen, pontról pontra leprogramozta mindezt. Így dolgozott együtt házigrafikus háziinformatikussal, alakult, gömbölyödött a DVD. Rákerültek képek (fotó: Sarnyai Krisztina), szövegek, múzeumpedagógia (Joó Emese) és hangjáték (szerző: Keresztesi József), lett borító és koronggrafika, mint a mesében. Formára szinte kamrakiállítás katalógus (a Néprajzi Múzeum katalógusstruktúrája szerint), belbecsre meg még hangoskönyv is. Alig néhány gramm, bekerülés pedig csak a gyártás, mégis benne van majd minden, amit egy kiállításkatalógusban szeretek – szerkesztőként és olvasóként is egyaránt. Most már csak arra volna szükség, hogy mindezt a közönség, a látogatók, a nézők is megszeressék, és olvasóvá váljanak!

Uccu neki!    

Az alternatív múzeumi ábécé korábbi betűi: F mint forma, B mint betű, T mint tárgy, E mint ember
Hamarosan JÖN! JÖN! JÖN! H mint hang