012. Kultúrát akarunk!

2013. január 8.

012. Kultúrát akarunk!

Naná! Így aztán mára két, a lakásban egymással összefüggő tárgyat választottam, és arra is rájöttem, hogy a két mai etwas nemcsak a fizikai térben kapcsolódik egymáshoz, hanem ezer más szálon is. Nézzük!

A képen látható medvék a konyhában laknak. Mert akárhogy is nézem, a medvék a lakásban nemcsak úgy vannak, hanem nagyon is laknak. Ezek ráadásul masíroznak is. Táblával a kezükben. A táblákon ugyanaz a szöveg: Kultúrát akarunk! Na, ja. Mi is. Teljes az egyetértés. Most segítek nekik kitörni a konyhából. Mert ez most a rögvaló – mégha a szereplők bohókásabban is, mint a való világban. A kép nem a télirózsás forradalom hevében készült. Sokkal korábban. A folt-medvelényeket Agócs Írisz barátom ragasztgatta, csak úgy, ráérősen, egy vigántpetendi kertben, 2011 nyarán. És ez rá is van írva a képre is.

Az apropó egy filmfesztivál volt, amiben dolgoztam, de valahogy az egész nem ment, nem tudom hol romlott el, de a mélyrepüléshez két komponens egészen biztos hozzájárult: az egyik az elképesztő időjárás, a nyári tél, ami még azt a kis lendületet is kivette belőlem, amit reggelre valahogy mégiscsak összeraktam magamban, a másik pedig a filmfesztivált körbevevő fesztiválkörnyezet erősen elgondolkodtató kulturális színvonala. A medvék nagyon betaláltak a hangulatomba, nem tagadom. A foltok, amelyekből medvékké változtak az akvarelles illusztrátorlét melléktermékei: a pacák. Csak körbe kell vágni, és kész is. Az akció, aminek során megelevenedtek, egy gyerekeknek és felnőtteknek tartott műhely – vagy, ahogy gyerekként használtuk: ügyes kezek szakkör. Na, így lettek a tüntető foltmedvék. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy más országokban nemcsak a medvék tüntetnek, hanem például a krumplik is. Na, csak mondom.) Mára kicsit felpödrődtek, mégis kitartóan álldigálnak táblával a kezükben, néha átlesnek a mellettük álló medvék tábláira, kibetűzik hangosan a feliratot: kul-tú-rát-a-ka-runk, és bólogatnak. Amikor nem vagyunk itthon, nyilvánvalóan masíroznak a konyhában és skandálnak. Ez nem is lehet kérdés. Amikor itthon vagyunk, akkor meg úgy tesznek, mintha jók volnának. A hűtő ajtajára mágnesezve.

Na, de nem akárhogy! Egy epermágnessel. Mert nálunk a medvék etetése nem tilos. A mágnes pedig egy igazi művészi recikli tárgy, amiből Eperjesi Ágnes egy egész tucatot, vagy még annál is többet készített még évekkel ezelőtt, aztán néhányat elajándékozott. Az egyik nagyon tuti a tüntető medvék szemefénye: ezzel motiválom őket nap mint nap. És nagyon kedvelem az ilyen tárgyakat. Édesek, okosak és viccesek. Édesek, mert a kiindulópontjuk a legkülönfélébb édességcsomagolások eperábrái. Eper Ági ezeket nagyította fel, többszörösükre, majd matricára nyomtatta, és mágnesfóliára ragasztgatta. Okosak, mert egy észrevétlen, eldobható csomagolásnak adnak új életet, kiindulópontjai egy újonnan születő használati tárgynak (hűtőmágnes). És viccesek: hiszen az eperpiktogramok felnagyítása a nyomtatási hibákat, az elnagyolt részleteket teszi láthatóvá, ettől a mágnesek abszurd, ironikus/vicces külsőt öltenek. A kontúrok és a színezés elcsúszásai láthatóvá teszik az előállítás módját (a sorozatgyártás), a használat (csomagolás) és a hasznavehetetlenség (hulladék) közötti feszültséget, ezek kritikus, ironikus és művészi feloldásával. Mondom: édesek, okosak és viccesek.

És akkor az összefüggések: mindkettő cimbi-alkotás, mindkettő vonal és folt, mindkettő recikli, kivágás, ragasztás, komment. És ne feledjük: A medvék szeretik az epret. Én meg a medvéket és az epret is. Tüntető medvékre pedig most mindennél nagyobb szükség van. Ahogy tábláikkal utat vágnak az egyre sötétebb rengetegben. Kultúrát akarnak. Naná!

Tüntető medvét - kép; papír, filctoll, papaírragasztó;2011, Vigántpetend; Készítette: Agócs Írisz;A4